Drága arany barátommal néhány némi kis telefonos beszélgetést folytattunk a napokban névnapja ürügyén. A beszélgetés 3 perc 52 másodprcet vett igénybe, melyben benne volt a köszöntés, meg még az is, hogy megbeszéltünk pár dolgot, hogy hogyan is voltak, meg hogyan is lesznek.
Részlet a beszélgetésből:
...
Ő: Egyébként a hétvégén elmehettünk volna inni egyet, beszéltük is a múltkor, hogy kéne, meg kedvem is lett volna hozzá.
Én: Miért nem csörögtél rám? El voltam ugyan kicsit havazva, de simán belefért volna...
Ő: Hát én otthon voltam egész nap és vártam, hogy felhívj.
...
Szóval most akkor énnekem gondolatolvasónak kéne lennem, vagy mi?
Ezek után találkoztam ma a barátnőjével, akivel beszélgetés közben szóba jött, hogy mi volt szombaton. Meséltem neki a majdnem sörözésünkről, amire a lány rám nézett bambán és ennyit mondott: Én csak azt tudom, hogy aznap este nálam volt és nagyon hamar elaludt, mert nagyon el volt fáradva...
Na ezen igazodjatok ki! :DDD
